Tartománynév

A „domain” szó ide irányít. Egyéb jelentésekhez lásd a Domén és a Tartomány egyértelműsítő lapokat!

Egy tartománynév részei

A tartománynév vagy domainnév az internetes névtérben használt, ember számára olvasható azonosító. A tartománynevek a Domain Name System (DNS) szabályai szerint hierarchikusan épülnek fel, és gyakran internetes szolgáltatások — például webhelyek, e-mail-szolgáltatások vagy más hálózati erőforrások — azonosítására szolgálnak.

A tartománynév nem azonos a weblappal, a webhellyel vagy a webcímmel. Egy webcím például tartalmazhat protokollt, tartománynevet, útvonalat és további paramétereket is; a tartománynév ebből csak a névazonosító rész. A https://hu.wikipedia.org/wiki/Tartománynév webcímben például a hu.wikipedia.org a tartománynév, míg a /wiki/Tartománynév már az adott webkiszolgálón belüli útvonal.

A domainnevek fő célja, hogy az embereknek ne számszerű IP-címeket kelljen megjegyezniük. A DNS a tartományneveket különböző rekordokon keresztül hálózati adatokhoz kapcsolja: például az A rekord IPv4-címre, az AAAA rekord IPv6-címre, az MX rekord pedig levelezőszerverre mutathat.

Rendeltetése

A tartománynév az internetes erőforrások ember által könnyebben kezelhető megnevezése. Egy domain jelölhet egyetlen szolgáltatást, egy szervezethez tartozó névteret, egy webhelyet, levelezési tartományt vagy ezek kombinációját. A tartománynév ezért nem feltétlenül egyetlen fizikai számítógépet jelöl: nagyobb webhelyeknél ugyanaz a név több kiszolgálóra is mutathat, terheléselosztás, tartalomszolgáltató hálózat vagy redundancia miatt.

A tartománynevek a hálózati infrastruktúrát is rugalmasabbá teszik. Ha egy szolgáltatás másik szerverre vagy másik IP-címre kerül, a felhasználók továbbra is ugyanazt a nevet használhatják; elég a DNS-rekordokat módosítani. Ez elválasztja az emberi névhasználatot a hálózati címzéstől.

A mindennapi használatban a domainnév gyakran márkanévként vagy szervezeti azonosítóként is működik. Egy vállalat, intézmény vagy projekt jellemzően olyan domainnevet választ, amely összekapcsolható a nevével, szolgáltatásával vagy tevékenységével. A domain regisztrációja ugyanakkor általában nem tulajdonjogot, hanem meghatározott időre szóló használati jogot jelent.

A tartománynevek felépítése

A DNS hierarchikus névtere

A DNS névtere hierarchikus. A tartománynevek ponttal elválasztott részekből, úgynevezett címkékből állnak. A hierarchia jobbról balra olvasható: a jobb szélső címke a legfelső szintű tartomány, a tőle balra álló részek pedig egyre alacsonyabb szintű alárendelt tartományok.

Például a hu.wikipedia.org névben:

• az org a legfelső szintű tartomány (TLD);
• a wikipedia az org alatti második szintű tartomány;
• a hu a wikipedia.org alatti aldomain.

A teljes név, vagyis a hu.wikipedia.org, egy DNS-név, amelyhez különböző rekordok tartozhatnak. Ezek a rekordok mondják meg, hogy az adott név milyen IP-címre, levelezőszerverre vagy más DNS-adatra mutat.

A teljesen meghatározott tartománynév, angolul fully qualified domain name (FQDN), a DNS-hierarchia minden elemét tartalmazza. Technikai értelemben a teljes név végén állhat egy záró pont is, amely a gyökérzónára utal, például: hu.wikipedia.org.

Névszabályok

A hagyományos DNS-nevek címkéi betűkből, számokból és kötőjelből állhatnak. Egy címke legfeljebb 63 oktett hosszú lehet, a teljes tartománynév szöveges alakja pedig legfeljebb 253 karakterből állhat. A DNS-nevek technikailag nem különböztetik meg a kis- és nagybetűket, ezért a example.com, az Example.com és az EXAMPLE.COM ugyanarra a névre utalnak.

A gyakorlatban a tartományneveket többnyire kisbetűvel írják. A pontos írásmód mégis fontos lehet az emberi olvashatóság, a márkaépítés és a félreértések elkerülése miatt.

Nemzetköziesített tartománynevek

A DNS eredeti karakterkészlete az ASCII karakterekre épült, ezért nem tudta közvetlenül kezelni sok nyelv ékezetes vagy nem latin betűs neveit. Ezt a problémát a nemzetköziesített tartománynevek rendszere oldja meg, amely a felhasználók számára megjelenő Unicode neveket a DNS által kezelhető formára alakítja. Ennek egyik technikai eszköze a Punycode.

Például egy ékezetes vagy nem latin betűket tartalmazó domain a böngészőben olvasható alakban jelenhet meg, miközben a DNS-ben egy xn-- kezdetű kódolt névként szerepel.

A tartománynévrendszer működése

A DNS-lekérdezés egyszerűsített folyamata

Amikor a felhasználó beír egy domainnevet a böngészőbe, a számítógépének először meg kell tudnia, milyen hálózati cím vagy szolgáltatás tartozik a névhez. Ezt a folyamatot névfeloldásnak nevezik.

Egyszerűsítve a folyamat a következő:

1. A felhasználó alkalmazása, például a böngésző, DNS-lekérdezést indít.
2. A lekérdezés először általában egy rekurzív DNS-feloldóhoz kerül, amelyet az internetszolgáltató, a vállalati hálózat vagy egy nyilvános DNS-szolgáltató biztosít.
3. Ha a válasz nincs gyorsítótárban, a feloldó a DNS-hierarchián halad végig: először a gyökérszerverekhez, majd az adott legfelső szintű tartomány névszervereihez, végül az adott domain hiteles névszervereihez fordul.
4. A hiteles névszerver visszaadja a szükséges rekordot, például az IP-címet.
5. Az alkalmazás ezután már az IP-cím használatával tud kapcsolódni a kívánt szolgáltatáshoz.

A DNS nemcsak weboldalak eléréséhez szükséges. Ugyanilyen fontos az e-mail-kézbesítésben, a szolgáltatásfelderítésben, a domainhitelesítésben és számos biztonsági mechanizmusban is.

Legfelső szintű tartományok

A legfelső szintű tartományok, röviden TLD-k, a tartománynevek jobb szélső elemei. Két nagy csoportjuk a generikus legfelső szintű tartományok és az országkód szerinti legfelső szintű tartományok.

A generikus legfelső szintű tartományok közé tartozik például a .com, a .org, a .net, az .edu, a .gov, a .mil és az .int. Az országkód szerinti legfelső szintű tartományok kétbetűs ország- vagy területkódokon alapulnak, például .hu Magyarország, .de Németország, .at Ausztria, .fr Franciaország és .jp Japán esetében.

Az ICANN 2012-ben elindított új gTLD-programja jelentősen kibővítette a használható generikus legfelső szintű tartományok körét. Ennek eredményeként sok új végződés jelent meg, például márkanevekhez, városokhoz, iparágakhoz vagy általános fogalmakhoz kapcsolódó TLD-k. Az aktuális gyökérzónában szereplő legfelső szintű tartományokat az IANA tartja nyilván.

Regisztráció és fenntartás

A domainnevek használati jogát regisztrátorokon keresztül lehet megszerezni. A regisztrátor az a szolgáltató, amelyen keresztül a felhasználó vagy szervezet domainnevet regisztrál. A regisztrátor fölött a nyilvántartó, angolul registry, működteti az adott legfelső szintű tartomány adatbázisát. A .hu tartomány esetében a hazai nyilvántartási szabályokat és eljárásokat az Internetszolgáltatók Tanácsa által működtetett rendszer határozza meg.

A domainregisztráció általában időhöz kötött. A regisztráló nem magát a nevet „vásárolja meg” véglegesen, hanem használati jogot szerez rá, amelyet a szabályoknak megfelelően meg kell hosszabbítani. A domainhez legalább névszerverek tartoznak, amelyek az adott domain DNS-zónáját kiszolgálják. A zónában szereplő rekordok határozzák meg például, hogy a domain milyen webkiszolgálóra, levelezőszerverre vagy más szolgáltatásra mutat.

A domainhez kapcsolódó technikai és adminisztratív adatok hagyományosan a WHOIS protokollon keresztül voltak lekérdezhetők. A modernebb rendszerekben ezt egyre inkább a Registration Data Access Protocol (RDAP) váltja fel.

Domain, URL, webhely és tárhely

A mindennapi nyelvben gyakran összekeverik a domainnevet, a webcímet, a webhelyet és a tárhelyet. Ezek azonban különböző fogalmak.

Fogalom	Jelentés	Példa
Tartománynév	Ember által olvasható internetes név	example.com
URL vagy webcím	Egy konkrét erőforrás teljes címe	https://www.example.com/index.html
Webhely	Egy domainen vagy aldomainen elérhető oldalak és tartalmak együttese	egy vállalati honlap
Tárhely	Az a szerver vagy szolgáltatás, ahol a webhely fájljai és alkalmazásai futnak	webhosting-szolgáltató szervere

Egy domain több szolgáltatásra is mutathat. Például ugyanahhoz a domainhez tartozhat weboldal, e-mail-szolgáltatás és különböző aldomainen működő alkalmazás is. Fordítva is igaz: egyetlen fizikai szerver több száz vagy több ezer domain webhelyeit is kiszolgálhat, amit virtuális tárhelynek neveznek.

Visszaélések és biztonsági kérdések

A domainnevek gazdasági és kommunikációs értéke miatt több visszaélési forma is kialakult. A legismertebbek közé tartozik a typosquatting, amikor valaki ismert domainnevek elgépelésére hasonlító neveket regisztrál, illetve a phishing, amikor megtévesztő domainnevekkel próbálnak felhasználói adatokat megszerezni.

A nemzetköziesített domainnevek megjelenése új kockázatokat is hozott. Az úgynevezett IDN-homográf támadásban a támadó olyan karaktereket használ, amelyek más írásrendszerből származnak, de vizuálisan nagyon hasonlítanak egy ismert latin betűre. Emiatt egy megtévesztő domain első ránézésre hitelesnek tűnhet. A modern böngészők többféle védelmi mechanizmussal próbálják jelezni az ilyen kockázatokat.

A domainalapú visszaélések mérséklésében több technológia is szerepet játszik. A DNSSEC a DNS-válaszok hitelességének ellenőrzését segíti, az SPF, a DKIM és a DMARC pedig elsősorban az e-mailes domainhamisítás csökkentésére szolgál.

Története

A tartománynevek előzményei az ARPANET korszakáig nyúlnak vissza. A korai hálózatokban a gépnevek és IP-címek megfeleltetését központi HOSTS.TXT állomány tartalmazta, amelyet a hálózati gépek letöltöttek és helyben használtak. A hálózat növekedésével ez a központi névlista egyre nehezebben volt fenntartható, ezért vált szükségessé egy elosztott, hierarchikus névrendszer.

A Domain Name System alapjait az 1980-as években dolgozták ki. A korai leírások az RFC 882 és RFC 883 dokumentumokban jelentek meg, majd a DNS alapvető működését a ma is hivatkozott RFC 1034 és RFC 1035 pontosította.

Az első bejegyzett .com domain a symbolics.com volt, amelyet 1985. március 15-én regisztráltak. A korai .com domainek közé tartozott még a bbn.com, a think.com, az mcc.com és a dec.com.

Kapcsolódó szócikkek

• Domain Name System
• Legfelső szintű tartomány
• Második szintű tartomány
• Aldomain
• Nemzetköziesített tartománynév
• ICANN
• IANA
• Internetszolgáltatók Tanácsa
• WHOIS
• Registration Data Access Protocol
• DNSSEC
• URL
• IP-cím
• Virtuális tárhely

Források

• Abell, John C. (2010. március 15.). "March 15, 1985: Dot-Com Revolution Starts With a Whimper". Wired (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. április 28..{{cite magazine}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• Arends, Roy; Austein, Rob; Larson, Matt; Massey, Dan; Rose, Scott (2005. március). "RFC 4034: Resource Records for the DNS Security Extensions" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Chromium. "Internationalized Domain Names in Google Chrome" (angol nyelven). Chromium Project. Hozzáférés: 2026. április 28..
• ComputerWeekly (2009). "The first ever 20 domain names registered". ComputerWeekly.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. április 28..{{cite web}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• IANA. "Root Zone Database" (angol nyelven). Internet Assigned Numbers Authority. Hozzáférés: 2026. április 28..
• ICANN. "Domain Name Registration Process" (angol nyelven). Internet Corporation for Assigned Names and Numbers. Hozzáférés: 2026. április 28..
• ICANN New gTLD. "New gTLD Program" (angol nyelven). Internet Corporation for Assigned Names and Numbers. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Klensin, John (2010. augusztus). "RFC 5890: Internationalized Domain Names for Applications" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..{{cite web}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• Liu, Cricket; Albitz, Paul (2006). DNS and BIND (angol nyelven) (5. ed.). O’Reilly Media. ISBN 978-0-596-10057-5.{{cite book}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• Mockapetris, Paul (1983. november). "RFC 882: Domain Names — Concepts and Facilities" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Mockapetris, Paul (1983. november). "RFC 883: Domain Names — Implementation and Specification" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Mockapetris, Paul (1987. november). "RFC 1034: Domain Names — Concepts and Facilities" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Mockapetris, Paul (1987. november). "RFC 1035: Domain Names — Implementation and Specification" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..
• Newton, Andy; Hollenbeck, Scott (2015. március). "RFC 7480: HTTP Usage in the Registration Data Access Protocol" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..{{cite web}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• Postel, Jon; Reynolds, Joyce (1984. október). "RFC 920: Domain Requirements" (angol nyelven). RFC Editor. Hozzáférés: 2026. április 28..{{cite web}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)
• Stevens, W. Richard (1994). TCP/IP Illustrated, Volume 1: The Protocols (angol nyelven). Addison-Wesley. ISBN 978-0-201-63346-7.{{cite book}}: CS1 karbantartás: ref az alapértelmezés duplikátuma (link)